Fogyasztóvédelem a polgári jogban
Bár a szó első hallásra azt sejteti, mintha a fogyasztóvédelem egy, a többi jogágtól elhatárolható terület volna, valójában azonban egy olyan általános jogállami célkitűzést jelent, amelynek jegyében szinte minden egyes jogterület tartalmaz szabályokat.
Védelem a szerződéskötéseknél
Ha fellapozzuk a Polgári Törvénykönyvet (Ptk.), már a szerződések megkötéséről szóló fejezetben találunk olyan rendelkezéseket, amelyek a fogyasztói érdekeket védik. Főszabály, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kell. Ha azonban a fogyasztói szerződés tartalma ezzel az eljárással nem állapítható meg egyértelműen, akkor a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni, vagyis a fogyasztó érdekeit a jogalkotó kétség esetén előtérbe helyezi.
Tisztességtelen fogyasztói szerződések
Ugyancsak a fogyasztói érdekeket védi az a Ptk.-beli rendelkezés, amely szerint tisztességtelennek minősül a fogyasztói szerződés (gazdálkodó szervezet és fogyasztó között létrejött megállapodás) azon kikötése, amely a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél, jelen esetben a fogyasztó hátrányára állapítja meg.
A példálózó jellegű feltételmeghatározás jelentősége a gyakorlatban
A fogyasztói szerződés tisztességtelen feltételeit tartalmazó felsorolásból egyértelműen kiviláglik, hogy a jogalkotó milyen jellegű magatartásokban éri tetten azt a még ma is gyakran jelentkező szemléletet, hogy egyes gazdálkodó szervezetek önnönmagukat jogtalanul és önkényesen a fogyasztók fölé helyezik, leginkább valamiféle diktátumra emlékeztető szabványszerződések megkötésére kényszerítve őket. A jogszabályi felsorolás példálózó jellegű, ami lehetővé teszi, hogy a fogyasztók olyan esetekben is fellépjenek érdekeik védelmében, amikor őket itt nem nevesített, de hasonló eredményre vezető jogsérelem éri olyan szervezetek részéről, amelyek gazdasági súlyukat vetik latba a szerződés feltételeinek kidolgozása során. Mindez pedig egyértelműen azt bizonyítja, hogy a jogalkotó széles körben kívánja szankcionálni a fogyasztóvédelmi szempontból tisztességtelen magatartásokat. Ugyanakkor az is érzékelhető a bemutatott esetekből, hogy a jogalkotó a gyakorlatban nem tud lépést tartani azokkal a próbálkozásokkal, amelyek egyes gazdálkodó szervezetek részéről a fogyasztók megkárosítására vagy helyzetük kihasználására irányulnak, így a kimerítő felsorolás és tilalmazás helyett célszerűbbnek látszik ezeket a tisztességtelen magatartásokat általánosabb jogelvek alapján szankcionálni.
Fogyasztóvédelem és hibás teljesítés
Ugyancsak fogyasztóvédelmi alapokon nyugvó rendelkezések szövik át a Ptk.-nak a hibás teljesítésre vonatkozó paragrafusait. Ebben a körben említést érdemel az a szabály, miszerint fogyasztói szerződés esetében – az ellenkező bizonyításig – vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve ha e vélelem a hiba jellegével vagy a dolog természetével összeegyeztethetetlen (a jogvesztés későbbi bekövetkezésének kedvezménye). A felek ettől eltérő megállapodása semmis. A kellékszavatosság, vagyis a hibásan teljesítőnek a jogosulttal szembeni helytállási kötelezettsége vonatkozásában szintén külön szabályozás vonatkozik a fogyasztói szerződésekre. Ezekben ugyanis a Ptk. rendelkezése értelmében semmis az a kikötés, amely a polgári jog szabályaival ellentétes.
Kifogás, szavatossági igények
A jogosult a hiba felfedezésekor haladéktalanul köteles kifogását a kötelezettel közölni; fogyasztói szerződések esetében az erre nyitva álló határidő két hónap. A szavatossági igények főszabály szerint a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidőn belül érvényesíthetőek, kivéve a fogyasztói szerződéseket, amelyek esetében ez a lehetőség két évig áll fenn. Atovábbiakban is hasonló, a fogyasztók érdekeit szolgáló engedményekkel találkozhatunk; ezek a Ptk.-nak a kellékszavatosságra vonatkozó rendelkezései körében többnyire az egyes jognyilatkozatok megtételére nyitva álló határidőknek a fogyasztók javára történő meghosszabbításában öltenek testet. Az ilyen és ehhez hasonló kedvezmények mind arra hivatottak, hogy a fogyasztóknak a gazdasági súlyuk elégtelenségéből adódó hátrányos helyzetét kiküszöböljék. Ugyanezt a célt szolgálják a különféle fogyasztói érdek-képviseleti szervezetek is, amelyek a fogyasztók nevében egységesen, így már elegendő gazdasági erővel lépnek fel, és még a jogalkotásra is hatást gyakorolnak.
Megtámadási jog
A polgári jognak azon szabályai, amelyek egyébként általános érvényűek, ebben a körben sajátos, fogyasztóvédelmi vonatkozással bővülnek, hiszen a tisztességtelen kikötést érintő megtámadás jogának fenti okból történő alkalmazása ebben az esetben a fogyasztói érdekek érvényesülésének alapvető letéteményese.
A fogyasztói szerződés tisztességtelen kikötését a fogyasztó egyébként akkor is megtámadhatja, ha az nem minősül általános szerződési feltételnek, vagyis a jogalkotó további kedvezményt biztosít a kiszolgáltatottabb félnek.
Fogyasztó
A Ptk. szóhasználatában fogyasztónak minősül az a személy, aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból köt szerződést, a fogyasztói szerződés pedig nem egyéb, mint egy olyan megállapodás, amely a fogyasztó és azon személy között jön létre, aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. A jótállásra és a kellékszavatosságra vonatkozó szabályok alkalmazásában az a szerződés minősül ilyennek, amelynek tárgya fogyasztási cikk.
Megtámadásra jogosult fél
A tisztességtelen szerződési feltétel megtámadására a sérelmet szenvedett fél és a külön jogszabályban feljogosított szervezet jogosult. Ez utóbbi esetekben többnyire közérdekű, ennélfogva megállapításra irányuló kereseteket terjesztenek elő olyan szervek és személyek, mint például az ügyész, a miniszter, a jegyző és a főjegyző, valamint a gazdasági és szakmai kamarák. Ha tehát fogyasztóként a fentiekben vázolt módon szerződéskötés során sérelmet szenvedünk, akkor a polgári jog általános szabályai szerint egy éven belül élhetünk megtámadási jogunkkal.
Büntetőjogi vonatkozások
Ha valamely állam jogrendjéről, az abban érvényesülő elvekről kívánunk átfogó, vagy akár valamilyen szempontú véleményt alkotni, először mindig azokat a törvénykönyveket célszerű górcső alá venni, amelyek az életviszonyok szabályozásának sarokköveit jelentik. Afentiekben a polgári jogot vizsgáltuk meg abból a szempontból, hogy miként érvényesülnek benne a fogyasztóvédelem elvei, az alábbiakban pedig ugyanezt tesszük büntetőjogunk vonatkozásában.
Ebben a körben összesen négy, a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó tényállást kell alaposabban megvizsgálni. Azok a magatartások, amelyeket a Btk. részben a fogyasztóvédelem elvi alapjára helyezkedve szankcionál, olyan mértékű és annyiféle jogsérelmet valósítanak meg, hogy a fentiekben tárgyalt jogi eszközök már nem elegendőek; az egyetlen lehetséges válasz a büntetőjogi szankció.
Rossz minőségű termék forgalomba hozatala
Elkövetési magatartások
Rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűntettét valósítja meg az, aki az ilyen terméket jó minőségűként értékesíti, használatba adja, forgalomba hozza, vagy ez iránt intézkedik. A gondatlan elkövetés és a cselekmény előkészületi stádiumban maradása vétségi besorolást és enyhébb büntetést von maga után, az a tény azonban, hogy ekkor is fennáll a büntetőjogi felelősség, a fogyasztói igények kielégítésére szakosodott személyeket fokozottabb odafigyelésre ösztönzi.
Aki a cselekmény elkövetését azáltal teszi lehetővé, hogy a minőség megállapítására vonatkozó szabályokat megszegi, bűntett miatt büntetendő. A jogszabály a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabvány alapulvételével és a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság követelményének felállításával ad eligazítást arra nézve, hogy a termék mikor tekinthető rossz minőségűnek.
A bűncselekmény jogi tárgya
A bűncselekmény jogi tárgya, vagyis a tényállás által védett érték a fogyasztók érdeke, elkövető pedig az lehet, akinek kötelessége a forgalmazott termék minőségvizsgálatának elvégeztetése, tehát például a gyártó, a forgalmazó, az importáló, sőt, az is, akinek a minőségvizsgálat elvégzése a feladata. Ha a rossz minőségű terméket jó minőségűként gazdálkodó szervezet értékesíti, akkor a bűncselekményt a vezető tisztségviselő követi el. Ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy a nyereségüket bármi áron növelni kívánó természetes személyek ne bújhassanak bizonytalan felelősségű jogi formációk mögé.
Minőség hamis tanúsítása
Elkövetési magatartás
A minőség hamis tanúsításának bűntettét az követi el, aki minőséget tanúsító okiratban jelentős mennyiségű vagy értékű termék minőségéről szándékosan, avagy gondatlanul valótlan adatot tanúsít. A tényállás azon alapszik, hogy a használati-kezelési útmutatóról és a minőség tanúsításáról szóló 2/1984. (III. 10.) BkM-IpM együttes rendeletben foglaltak szerint a vásárlókat a termék jellegétől és tulajdonságaitól függően írásban, magyar nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termék használatáról és kezelésének módjáról, valamint minőségi jellemzőiről.
Bűncselekmény akkor valósul meg, ha a fenti magatartásokat, például a minőséget hamisan tanúsító okirat kiállítását, avagy ilyen árucímke elhelyezését jelentős mennyiségű, tehát rendkívül nagy darabszámú vagy értékű árura követik el. A tényállás alapjául szolgáló, fentebb már idézett BkM-IpM együttes rendelet hatálya egyébként a fogyasztási cikkeket termelő, importáló és forgalmazó jogi, valamint természetes személyekre terjed ki, vagyis ezek lehetnek alanyai a tárgyalt bűncselekménynek is.
Áru hamis megjelölése
A következő, fogyasztóvédelmi szempontból említést érdemlő büntetőjogi tényállás az áru hamis megjelölése. Ennek a magatartásnak egyébként versenyjogi vonatkozásai is vannak, hiszen a büntetendőséget a versenytárs hozzájárulásának hiánya alapozza meg, védett értéknek, vagyis a bűncselekmény jogi tárgyának közvetve azonban mégis a fogyasztói érdekek tekintendők. (Egyébként a hatályos, alább bemutatandó versenyjogi törvény is tartalmaz egy analóg tényállást.)
Elkövetési magatartások
Aki tehát árut a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, bűntettet követ el. Elkövetési magatartás lehet továbbá a forgalomba hozatal, valamint az annak céljából történő megszerzés.
Ez a törvényi tényállás egyidejűleg védi a versenytársaknak a termékeik egyediségéhez fűződő jogát, és azt az általános érdeket, hogy a fogyasztók ne károsodjanak két egymáshoz hasonló árujelzés összetévesztése által.
Fogyasztók megtévesztése
Elkövetési magatartás
Témánk szempontjából alaptényállás a fogyasztók megtévesztése, amely abban áll, hogy az elkövető, aki egyébként bárki lehet, az áru kelendőségének felkeltése érdekében nagy nyilvánosság előtt valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít. A bűncselekmény akkor is megvalósul, ha az árura vonatkozó tájékoztatás megtévesztő, mindkét esetben feltétel azonban, hogy az áru lényeges tulajdonságát érintse az elkövetési magatartás.
A cselekmény vétségi besorolású, de súlyos esetben akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható az elkövető.
Elkövetési tárgyak
A bűncselekmény elkövetése – információ elhallgatása útján – meglehetősen gyakori azon termékek vonatkozásában, amelyek felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli. Ugyancsak megállapítható a bűncselekmény elkövetése, ha például a forgalmazó alaptalanul ígér nyerési lehetőséget annak, aki a terméket megvásárolja, vagyis különösen előnyös vásárlás hamis látszatát kelti.
A védelem irányai
A fentiekben részletezett törvényi tényállás tehát a tisztességes és megbízható áruforgalmat védi, amely a fogyasztói társadalom zavartalan működésének alapvető feltétele. Árun ebből eredően nem csupán a materiális javakat kell érteni, hanem idetartoznak az ipari és gazdasági jellegű szolgáltatások is.
Fogyasztóvédelem a versenyjogban
Ugyancsak számos, fogyasztóvédelmi szempontból említésre méltó rendelkezést tartalmaz a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény. A jogszabály általánosságban tilalmazza a tisztességtelen versenyt, amely a gazdasági tevékenységnek a fogyasztók (emellett természetesen a versenytársak) törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető, illetőleg az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző módon történő folytatását jelenti. A nyereményakciókhoz kapcsolódó versenyjogi tényállás például, ha a gazdálkodó szervezet a lebonyolítás során nem minden vásárló számára biztosít részvételi alapot, vagyis a vásárlókat indokolatlanul megkülönbözteti. Ez a magatartás fogyasztóvédelmi célú versenyjogi szankciót vonhat maga után.
Az idézett jogszabály önálló fejezete foglalkozik a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmával. E vonatkozásban olyan törvényi tényállásokkal találkozhatunk, mint például a fogyasztók megtévesztése vagy választási szabadságuk indokolatlan korlátozása. Az előbbit büntetőjogi elemzésünk során már érintettük, az utóbbi pedig olyan körülmények előidézését jelenti, amelyek jelentősen megnehezítik az áru vagy az ajánlat valós megítélését, avagy más áruval, ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását.
A fogyasztó fogalmának újradefiniálása
Szükséges annak hangsúlyozása, hogy a magyar jognak az Európai Unió jogához való közelítése során a fogyasztó fogalmát is újra kellett definiálni. A vonatkozó irányelvekkel összhangban fogyasztónak ma már nem csupán az minősül, aki a terméket maga vásárolta, hanem az is, aki a más által ellenérték fejében megszerzett árut használja. Ennek többek között abból a szempontból van jelentősége, hogy jogsérelem esetén már nem csupán az jogosult az igényérvényesítésre, aki a forgalmazóval közvetlenül jogviszonyban állt, hanem a törvény a fogyasztóknak egy, a hagyományosnál sokkal szélesebb körét védi. Ha tehát egyértelműen meg kell határoznunk azt, hogy ki minősül fogyasztónak, akkor a fentiekből következően az a termék végső felhasználója.
A versenyhivatal eljárása
A hatályos versenytörvényben foglalt tényállások megvalósulása esetén kezdeményezhető a Gazdasági Versenyhivatal eljárása. Ennek eredményeként a jogsértést elkövető személlyel vagy gazdálkodó szervezettel szemben a jogszerű állapot helyreállítására irányuló szankciók alkalmazhatók. Ezek közül említést érdemel a törvénybe ütköző állapot megszüntetésének elrendelése, a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat közzétételére kötelezés, valamint a bírságolás, amely adott esetben súlyos terhet róhat a jogszabályi előírásokat figyelmen kívül hagyó piaci szereplőre.
Fogyasztóvédelem a reklámjogban
A hatályos magyar jog fogyasztóvédelmi hátterű jogforrásai közül említést érdemel még a reklámtörvény, amelyre vonatkozóan a fentiekben már történtek utalások. A jogalkotó már a preambulumban kinyilvánítja, hogy a szabályozás célja a fogyasztói érdekek védelme, ezen belül pedig a fogyasztók tisztességes tájékoztatása. Ennek jegyében értelmezik a fogyasztó reklámjogi fogalmát, amely szerint fogyasztó mindenki, aki felé a reklám irányul.
A reklámtörvény a reklámokra vonatkozó előírások ismertetése, illetőleg bizonyos reklámfajták tilalmazása útján olyan fogyasztói érdekeket véd, mint például a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődése, valamint – életkortól függetlenül – az az alapvető jog, hogy a megfelelően közölt és tárgyilagos információk alapján mindenki maga dönthessen az egyes termékek megvásárlásáról.
A törvény további paragrafusai a reklámozási tevékenység egyes speciális termékekre vonatkozó szabályait rögzítik, végül pedig a hivatalból vagy kérelemre induló reklámfelügyeleti eljárást mutatják be részletesen.
A fogyasztóvédelem intézményrendszere
Tekintettel arra, hogy a közelmúltban ugyanezen lap különszámának hasábjain már megjelent egy olyan átfogó és terjedelmes cikk, amely kifejezetten a fogyasztóvédelemmel és annak apparátusával foglalkozik, az ismétlések szükségtelenek, így e helyütt – az eligazodást megkönnyítendő – csupán felidézem a leglényegesebb tudnivalókat.
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
A fogyasztóvédelem intézményi hátterének főszereplője köztudottan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, amely önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező, a kormány által kijelölt miniszter irányítása alatt álló központi hivatal.
Területi felügyelőségek
A főfelügyelőség hatósági feladatait helyi szinten – meghatározott közigazgatási hierarchia szerint – a területi felügyelőségek látják el. A fogyasztói jogok általános védelmén túl e szervek piacfelügyeleti tevékenységet is végeznek, amelynek lényege, hogy ellenőrzik az áruk forgalmazására, valamint a szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások megtartását.
Szankcionálási jogkör
Szankcióként fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki, kivéve a res iudicata esetét, vagyis azt, amikor más hatóság ugyanazt a tényállást ugyanazon vállalkozásra kedvezőtlenül fogyasztóvédelmi szempontból már elbírálta.
Egyéb hatáskörök
Az említett fogyasztóvédelmi szervek jogszabályi felhatalmazás alapján adott esetben szabálysértési, élelmiszer-ellenőrző és reklámfelügyeleti hatóságként is eljárhatnak. Eljárásuk kérelemre és hivatalból egyaránt indulhat, tehát jogsérelem elszenvedése esetén ne habozzunk e hivatalokhoz fordulni.
Tisztességtelen feltételek a fogyasztói szerződésekben
* Kormányrendeleti szinten [a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet] szabályozta a jogalkotó, hogy a fogyasztói szerződésekben mely feltételek minősülnek tisztességtelennek. E szerint fogyasztói érdeksérelem miatti megtámadási jog keletkezik akkor, ha a szerződés valamely feltételének értelmezésére a gazdálkodó szervezet egyoldalúan kap jogot, ha kizárólag ez a fél dönthet arról, hogy a teljesítés szerződésszerű-e, továbbá ha a fogyasztó akkor is teljesíteni köteles, ha a gazdálkodó szervezet nem tesz eleget szerződésből eredő kötelezettségének. * Az elállási és a felmondási jognak a gazdálkodó szervezet javára történő egyoldalú megállapítása ugyancsak tisztességtelen feltételnek minősül, miként az is, ha a fogyasztót a szerződés megszűnése esetére nem illeti meg az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszakövetelésének joga. * Ha a gazdálkodó szervezet kiköti, hogy tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása nélkül átvállalja, a szerződés, illetőleg ez a kikötése utóbb tisztességtelen feltétel alkalmazása címén megtámadható. * Tilos továbbá a bizonyítási tehernek a fogyasztó hátrányára történő megváltoztatása, és az is, hogy a gazdálkodó szervezet kizárja az általa igénybe vett közreműködőért való felelősségét. * Afogyasztó igényérvényesítési lehetőségének korlátozása ugyancsak tilalmazott, kivéve természetesen azt a gyakori esetet, hogy a felek a szerződésben meghatározott és a jogrend által is elismert vitarendezési módot kötnek ki. * Avonatkozó rendeleti jogforrás meghatároz néhány olyan szerződési feltételt is, amely nem megingathatatlanul, hanem csupán az ellenkező bizonyításáig minősül tisztességtelennek. Ilyen például az a kikötés, amelynek lényege, hogy a gazdálkodó szervezet a fogyasztónak valamely nyilatkozat megtételére ésszerűtlenül rövid időt biztosít, és ennek eredménytelen eltelte után kimondja a jogvesztést, tehát a nyilatkozatot megtettnek vagy éppen elmulasztottnak minősíti. A fogyasztóval szemben ésszerűtlen alaki követelmények támasztása, a fogyasztó számára irreálisan rövid teljesítési vagy nyilatkozattételi idő biztosítása és ezekhez vagy ezek elmulasztásához bárminemű hátrányos jogkövetkezmény fűzése tehát olyan tisztességtelen magatartás, amely összeegyeztethetetlen a jogi értelemben vett fogyasztóvédelem elveivel. Ugyancsak gyakran fordul elő, hogy a gazdálkodó szervezet a saját akaratától függő feltétel bekövetkezésétől teszi függővé a teljesítést, miközben a fogyasztótól a körülményekre való tekintet nélkül megköveteli szolgáltatását. Ha a szerződés ilyen esetben a fogyasztó számára lehetővé teszi az elállást vagy az azonnali hatályú felmondást, akkor tisztességtelen kikötésről nem beszélhetünk, a kártérítési felelősség azonban természetesen fennáll.
Minőségtanúsítás
* A szolgáltatónak a termék minőségére vonatkozó bármely nyilatkozatát a minőség tanúsításának kell tekinteni. * E kötelezettségének a szolgáltató fél a terméken vagy annak csomagolásán elhelyezett árucímkével is eleget tehet, feltéve hogy az a fogyasztók számára kielégítő tájékoztatással szolgál és észrevehető. * Léteznek olyan termékek is, amelyekhez a szolgáltatónak vásárlási tájékoztatót kell adnia. * E szigorú kötelezettségek teljesítését az ipari tevékenység körében az ipari minőség-ellenőrző intézetek, a belkereskedelmi tevékenység vonatkozásában pedig a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi fogyasztóvédelmi főfelügyelőségek vizsgálják, vagyis adott esetben panaszunkkal is hozzájuk fordulhatunk.
Fogyasztókat sértő magatartások a gyakorlatban
* A hatályos versenytörvény is tartalmaz néhány olyan rendelkezést, amelyek az előzőekben ismertetett törvényi tényállással, illetőleg a rajta keresztül megvalósuló fogyasztóvédelemmel kapcsolatosak. Említést érdemel például az a szabály, amely szerint tilos a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszereket alkalmazni. A tényállásban szereplő nagy nyilvánosság előtt kifejezés értelmezése a bírói gyakorlatban úgy történik, hogy a jogalkalmazó megvizsgálja, vajon megvan-e a reális lehetősége annak, hogy nagyobb vagy előre meg nem határozható számú személy szerezzen tudomást a bűncselekményről. * Ez a veszély jellemzően fennáll például akkor, ha a valótlanság hírközlési eszköz műsorában hangzik el, vagy kirakatban jelenik meg. Érdekesség, hogy általában nem állapítható meg a nagy nyilvánosság olyan esetben, amikor valaki a saját áruját a saját üzletében adja el úgy, hogy vevőnként hamis tájékoztatást ad anélkül, hogy a téves információt egyidejűleg és egységesen több személy számára hozzáférhetővé tenné. Ha azonban ez bizonyítható, a polgári jog szabályai szerint tartozik felelősséggel. * Az utóbbi években vált szokássá, hogy gazdálkodó szervezetek egyre szélesebb köre kísérli meg termékeit úgy értékesíteni, hogy az áru megvásárlását különböző nyerési lehetőségekkel kapcsolja össze, és e tárgyban levelet intéz a potenciális fogyasztókhoz. Amennyiben ezt egyedileg, névreszólóan teszik, úgy bűncselekmény megállapítására nincs lehetőség, a dokumentumot azonban célszerű megőrizni, mert az a feladó polgári jogi felelősségét alapozhatja meg.
Tiltott reklámok
* A fogyasztói viselkedés befolyásolása szempontjából jelentőségük van az ún. burkolt és tudatosan nem észlelhető reklámoknak; a jogalkotó a tisztességes tájékoztatás jegyében ezeket is tilalmazza. * Ugyancsak nem megengedett, egyben törvényi tilalomba ütköző magatartás a részinformációk közlésén alapuló reklámozás, ami adott esetben a fogyasztók megtévesztését vagy hiányos tájékoztatását eredményezheti. * A törvény arra nézve is eligazítást ad, hogy mi minősül a fogyasztók megtévesztésének. Ilyen például az áru általános jellemzőire vonatkozó hamis tájékoztatás vagy az ár megállapításának módjára, valamint a vásárlás egyéb szerződéses feltételeire irányuló félretájékoztatás, de idetartozik az ezekkel kapcsolatos elhallgatás is, mint passzív magatartás. * További részletszabályok vonatkoznak az ún. összehasonlító reklámra, amely, bár a jogalkotó formailag megengedően fogalmaz, gyakorlatilag mégis tilalmazott, mert olyan szigorú törvényi feltételeknek kell teljesülniük, hogy ennek eredményeként csak szűk körben tehető közzé két termék egybevetésén alapuló hirdetés.
Fogyasztók választási szabadságának indokolatlan korlátozása a gyakorlatban
* A fogyasztók választási szabadságának indokolatlan korlátozása gyakran valósul meg olyan helyzetekben, amikor valamely gazdálkodó szervezet irreálisan jelentős árengedményt biztosít, ezáltal vásárlói figyelmének középpontjába a megtakarítás kerül, és sokkal kevésbé törődnek azzal, hogy milyen minőségű terméket kínálnak számukra. * Számos esetben igyekeznek továbbá egyes értékesítők a megvásárolt termékek számát örökgarancia nyújtásával növelni olyankor is, amikor a jótállásnak valójában rögzített időbeli határa van. * A Gazdasági Versenyhivatal precedensértékű döntése alapján a fogyasztók megtévesztésére alkalmas a saját tevékenység vonatkozásában használt felsőfokú jelző (például best of), amennyiben az megfelelő bizonyítékok vagy cím elnyerését igazoló dokumentumok bemutatása nélkül, illetőleg azok hiányában történik. * Ha az érintett gazdálkodó szervezet elmulasztja annak közlését, hogy a termék ellenértéke nettó vagy áfás árnak minősül-e, ugyancsak megállapítható a fogyasztói érdeksérelem. * Hasonló a megítélése annak az esetnek is, amikor az eladó túlzott vagy hamis hatáseredmény bizonyítékok nélküli hangoztatásával igyekszik minél szélesebb körben értékesíteni termékét. * Szigorú szabályok vonatkoznak továbbá a reklámozási tevékenységre is, hiszen a fogyasztói döntések alapjául sok esetben bizonyíthatóan a hirdetések szolgálnak. Az utóbbi években – főleg az erre hivatott szervek jogalkalmazási módszertant teremtő döntései nyomán – kialakult egy meglehetősen szigorú hirdetési etika, amely a jogszerűen alkalmazható reklámfogások egyedi megítélésére vonatkozó szabályokat foglalja magában. Fontos követelmény például, hogy a reklámnak a megjelenés időpontjában kell igaznak lennie, és nem irányulhat arra, hogy a fogyasztók tudati manipuláció eredményeképpen hozzák meg döntéseiket vásárlási szokásaik körében